Csak népszámláláskor? Főtitkárunk gondolatai

Kornél testvér

Magyarországon 2011 októberében tartunk népszámlálást! Az ebben való részvételre a törvény kötelez. Sokféle kérdés szerepel majd a kérdőíven, amelyre választ kell adni, viszont a nemzetiséget, vallási hovatartozást és a betegségeket érintő kérdéseknél a válaszadás nem kötelező.

Mégis – arra bátorítok minden baptistát, hogy ne szégyellje hitét, felekezeti hovatartozását! A népszámlálás logikájának értelmében a bemerített baptista hívők mellett mindazok is baptistának vallhatják magukat, akik baptista családban születtek, gyermekeink, akik bár még nem merítkeztek be, de velünk együtt részt vesznek közösségi életünkben, így semmiképpen nem tekinthetők vallástalannak. Azok is, akiknek gyökereik baptisták, és e közösséget érzik lelki otthonuknak.

Kik is vagyunk? Mit jelent, ha baptistának valljuk magunkat? Különbözik-e a korábbi évektől? Ha igen – könnyebb, vagy nehezebb? Megvallani a hitünket, bediktálni a kérdezőbiztosoknak, hogy mi baptisták vagyunk.

Kik is vagyunk valójában?

Egy régi népszámlálási történet állhat előttünk. "Történt pedig azokban a napokban, hogy Augustus császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriában Cirénius volt a helytartó. Elment tehát mindenki a maga városába, hogy összeírják. Felment József is a galileai Názáretből Júdeába, a Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, mert Dávid házából és nemzetségéből való volt, hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje, és megszülte elsőszülött fiát." (Lk 2,1-7)
Egyszerre csak eggyel, az EGY-gyel többen lettünk. Isten emberré lett Jézus Krisztusban. Ő tette, és ma is Ő teszi az emberi életet értékké. Nélküle semmik vagyunk – Vele a minden adatott meg nekünk.

Baptista alapjaink Hozzá vezetnek vissza, a Jordán-parton elhangzó kinyilatkoztatáshoz: "Ez az én szeretett fiam, Őt hallgassátok!" Azután évszázadok gördülnek le előttünk, amíg elérkezünk anabaptista hitelődeinkhez. Így nevezték őket, akik számára fontos volt a hitvalló keresztség, a bemerítés gyakorlása. Aztán baptistáknak hívták azokat, akik felnőttként, hitvallóként merítettek be. Örökség ez. A bizonyságtevők fellege! Azok, akiket cselekedeteik igazolnak, akik baptisták és krisztusiak voltak.

Ha majd a kimondod, hogy baptista vagy, és ezt beírják a lapodra, gondolj arra, hogy vajon az Úr is így ismer, így nevez-e? Hitvallónak, krisztusinak, Isten gyermekének.

Nem késő meghozni a döntést, és átadni az életed! Ne csak a neved legyen az, hogy élsz, hanem élj is! Teljes szívedből!

Mészáros Kornél főtitkár